Az elmúlt hetekben többszörösére növekedtek a személyneves domainigénylések, ezért szigorítottak a szabályokon, derült ki Kukorelliné Mészáros Ilona, az ISZT Nonprofit Kft. munkatársának kérdésemre adott, február 16-i és 18-i válaszaiból. Ez az Internet Szolgáltatók Tanácsának cége, amely a .hu-s domaineket nyilvántartja és kezeli, rá hivatkozik a cég munkatársa a válaszában Nyilvántartóként.

Ahogyan a 24.hu korábban, a Radnai Márk nevével visszaélő weblap körüli botrány kapcsán megírta: valakinek a nevével elég könnyen bejegyezhető egy weblapcím. A lap is említi cikkében az úgynevezett jóhiszeműségi nyilatkozatok rendszerét. „A nyilatkozat célja nem jogosultsági vizsgálat – nem azt vizsgálja, hogy az igénylő jogosult-e az adott névre –, hanem azt rögzíti, hogy az igénylő tudomással bír a személyneves domain regisztrációjának jogkövetkezményeiről, és vállalja az ezzel járó felelősséget” – magyarázza Kukorelliné.

Ez a rendszer nem új, az viszont változott, hogy kinek kell ilyet kitöltenie. „Korábban a Nyilvántartó azon személyneves domain igénylések esetén kért JHNy nyilatkozatot, amelyeknél a megtévesztés kockázata magasabbnak mutatkozott. Az utóbbi időszakban – a végleges, automatizált megoldás kidolgozásáig – ez a gyakorlat kiterjesztésre került: jelenleg minden személynévként azonosítható domain névre, az igénylő személyétől függetlenül, kér a Nyilvántartó ilyen nyilatkozatot” – írta kérdésemre.

Azt is közölte, hogy a szigorítás mögött az áll, hogy az elmúlt hetekben többszörösére növekedett a személyneves domainigénylések száma, ezzel együtt pedig annak a kockázata is nőtt, hogy ezen igénylések között több nem jóhiszeműen kerül benyújtásra. „A JHNy igazolhatóan visszatartó erőt képvisel a nem teljesen átgondolt igénylésekkel szemben” – írta. „A JHNy nem akadályozza meg a regisztrációt – bárki igényelhet személyneves domaint, amennyiben vállalja az ezzel járó felelősséget –, de biztosítja, hogy az igénylő a regisztráció előtt szembesüljön a döntése jogi vonatkozásaival.”

A nyilatkozattétel annyiban mindenképpen lassítja a domainbejegyzés folyamatát, hogy az említett nyilatkozatot digitális aláírással kell hitelesíteni. Az egyik domainregisztrátor cég, a Rackhost tájékoztatása szerint ez a gyakorlatban DÁP, e-Szignó vagy Netlock hitelesítést jelent.

Bár a kérdésem erre is vonatkozott, Kukorelliné válaszában nem kötötte a változtatást a radnaimark.hu-hoz, mindenesetre február 18-án, egy héttel és egy nappal a weblap feltűnése után írt az elmúlt hetekben többszörösére növekedett személyneves bejegyzésszámról.

A többesszámból kiindulva ez a trend tehát akár a weblap feltűnése előtt is elkezdődhetett. Mindenesetre az is logikus lenne, hogy miután Radnai a 444-nek lenyilatkozta, hogy szerette volna használni a nevével ellátott domaint, de már más lefoglalta, többen elővigyázatosságból megvehették a saját nevükből álló webcímet, ahogyan természetesen az ügy trollkodásra is buzdíthatott egyeseket.

A Mandiner ugyanis például “Mindegy, mennyibe kerül, Von der Leyen szerint folytatni kell az orosz háború költségeinek emelését” címmel számolt be von der Leyen csütörtöki, az Európai Parlamentben tartott beszédéről. A cikk ugyan hivatkozik a Reutersre, és láthatóan a cikk elejét valóban onnan vették át, de a hírügynökség cikkében a vonatkozó idézet nem szerepel. Mindenesetre a következőt írják:

A Magyar Nemzet majdnem szó szerint ugyanígy fordította az idézett részt:

Ez azonban egy pontatlan, de minimum félreérthető (és a fent linkelt posztok alapján úgy tűnik, félre is értett) interpretációja von der Leyen szavainak. A Bizottság honlapján megtalálható a beszéd teljes terjedelmében. Ebből következzen ez a mondat, némi kontextussal:

Magyarul:

Vagyis az interpretáció egyik fele, miszerint arról beszélt, hogy Putyin azt hiszi, az idő neki dolgozik, de ez téves számítás, nagyjából stimmel, ugyanakkor a Mandiner cikkcímében is idézett mondat pontosabban úgy fordítható le, hogy a bizottsági elnök arról beszélt: tovább kell emelni a háború költségét Oroszország számára. Tehát a különböző nyomásgyakorlási eszközökkel nehezebbé, költségesebbé tenni az agresszió folytatását, ezzel elejét véve Putyin időhúzásának.

A közösségi médiás posztok tehát egyértelműen fontos részletet hallgatnak el az idézett mondatból, ezáltal azok nyugodtan nevezhetők hírhamisításnak. A Mandiner és a Magyar Nemzet cikkeinek megfogalmazása pedig — szándékosan vagy nem — nem egyértelmű. Az “orosz háború” ugyanis érthető úgy, hogy a kifejezés nem az oroszok háborús cselekményeire, pusztán magára a konfliktusra utal, amit az oroszok indítottak. Így pedig mindjárt érthető, hogy a fent linkelt posztok szerzője ezt leegyszerűsítve hogyan alkothatta meg a meghamisított idézetét.

Bónusz: a Mandinernek már a mediaworksös forgalomterelő mellett Index-kiajánlója is van. A linkek egy része egyébként a lap cégének egy másik kiadványát, az Economx-et (az egykori napi.hu) hivatkozza.

(Kiemelt kép: Guillaume Périgois, Unsplash; frissítve az Alapjogokért Központ vezetőjének posztjával.)

Ezt követően a cikk felsorolja, melyek azok a területek, amelyekhez hozzá kellene vagy lehetne nyúlni az elemző szerint. Ebben sok minden szerepel a vallási tevékenységek támogatásától az szja-mentességig. Tehát Németh Dávid egyértelműen arról beszél, hogy a kiigazításokra szerinte mindenképpen szükség lesz, akár a Fidesz, akár a Tisza győz. Az M1 Híradóban ehhez képest a következőképpen vezették fel a nyilatkozatot:

A képernyőn látható főcím is az volt, hogy “Megszorításokra számít a banki elemző, ha jövőre a Tisza párt nyeri a választást”. Ezt követően felsorolják a 444-cikkben is említett potenciális intézkedéseket, mintha azokat Németh egy Tisza-győzelemhez kötné, miközben a cikket elolvasva egyértelmű, hogy ő azt mondta, olyanokra mindenképpen szükség lesz.

A felkonferálás után a listát úgy vezetik fel, hogy “Németh Dávid előadásában ugyanakkor sorra vette, hogy Magyar Péterék milyen területeken vonhatnának el pénzeket”. Ezt követően idézik a 444-cikkből a listát, elhallgatva azt, hogy a szakértő azokat nem az egyik vagy a másik jelölt győzelméhez kötve mondta el.

A magyar állami médiának nem ez az első hírhamisítási ügye (lásd például ezt vagy ezt az esetet), de ebben az esetben ismét elég plasztikusan látszik, hogy ferdítik a valóságot. Nincs szó ugyanis arról, hogy esetleg ők a helyszínen másképp értelmezték volna Németh szavait, hiszen a riport ezen része végig a 444 cikkét idézi, rendkívül torzító módon.

A két rendszert hivatalosan egy- és többutasnak nevezik, de mivel az emberek többségének erről a BKK járatainak telítettsége juthat eszébe, én maradok az egyszer használatosnál és az újratölthetőnél. (A rendelet az egészen mókás körforgó palackok kifejezést is használja, erről azt hiszem, mindenkinek az üvegezés népszokása juthat eszébe.) Az újratölthetős rendszer jelölés és kommunikáció terén be lett tolva az egyszer használatos visszaváltós rendszer mellé, noha a magyar hulladékgazdálkodás nagy részét 35 évre elnyerő Mol-leány MOHU-nak akkor sincs sok dolga az újratölthető palackokkal, ha azt az ő automatáikba dobjuk be és nem is ez az egyetlen opció. Mindenesetre az üzletekkel közösen így is sikerült két területen is elég megtévesztő módon kommunikálniuk az újratölthető palackokkal kapcsolatosan.

Fontos tudni, hogy míg az újratöltésre szánt üvegeket továbbra is csak ott veszik vissza, ahol árulnak is olyan italt, addig az egyszer használatos csomagolásokat bármelyik bolt automatáiba bedobálhatjuk. „A többutas palackokat csak az azokat forgalmazó üzletek tudják visszaváltani, mivel ezeket a beszerzési csatornáikon keresztül ún. visszáru logisztikával juttatják vissza a gyártóhoz újratöltésre. (Többutas palackokra kialakult gyártói - kereskedői kapcsolatok vannak, amibe nem is szeretnénk beavatkozni.)” – írta erről kérdésemre a MOHU ügyfélszolgálata. Ez azt eredményezi, hogy valahol csak egy, máshol két automata is működik, jó eséllyel azért, mert újratölthető üvegekben bizonyos boltok már egyszerűen nem árulnak semmit. Az egyik fővárosi Penny parkolójában is csak egy üzemel, mégis ez a tábla látható mellette:

A keresendő jelölések közt ott van az újratölthető palackokon látható logó is (alul). Magán a gépen csak a körforgós felső szerepel, bár nem tudom, az 50 forintos felirat nélkül mennyien ismerik meg, elvégre ilyen-olyan körforgós logó rengeteg csomagoláson látható régóta. De szerintem ezzel együtt is megtévesztő, hogy mellette a plakáton ott van mindkét jelölés keresendőként.

Többször szemtanúja is voltam annak, hogy az emberek értetlenkedtek, miért nem veszi be a gép a sörösüveget, amelyen az alsó logó szerepel.

Lehet, csak egyszerűen annyit láttak, hogy itt egy automata, de a jelölésből ítélve gondolhatták volna ezt a plakátot elolvasva is. Pedig csak annyit kéne tenni, hogy ennek a poszternek a helyére kitesznek egy olyat, amely arról is tájékoztat, hogy sétatávolságra van itt egy másik üzlet, ahol két automata működik és ahol jó eséllyel visszaadhatjuk azokat is.

Ezzel kapcsolatban a MOHU a boltokra mutogat. „Bejelentése kapcsán tájékoztatjuk, hogy a visszaváltó pontok részére biztosítottunk tájékoztató anyagokat, amelyeket kihelyezhetnek az üzletben (pl. hogy merre található az automata), azonban ezek használatát és kihelyezését a üzletekre bíztuk, így az ott szereplő információkkal az érintett üzletet szükséges keresni” – írták. Viszonylag kicsi a valószínűsége, hogy a Penny ki fogja írni, hogy a sörösüvegeket vidd át a Sparba, szóval patthelyzet, marad az, hogy próbálunk segíteni egymásnak szóban. De legalább az újratöltős logót leragaszthatnák.

A másik felirat, amivel bajom van, az ez:

Ennek ugyanis a fele nem igaz.

Az 50 forintos, alsó logóra vonatkozó része, miszerint anélkül az egyszer használatos palackok nem visszaválthatók, rendben van. Az az állítás azonban problémás, hogy az új jelölést még nem tartalmazó újratöltős üvegek ne lennének visszaválthatók. Én például a Manna ABC-ben váltottam vissza ilyen logóval még el nem látott Club-Mate üvegeket már a rendszer bevezetése után, hiszen korábban értelemszerűen kifizettem azok betétdíját. 

Kérdésemre a MOHU még egy példát említett ezen kívül, ahol ez működik a korábban eladott, még nem az új logóval ellátott újratöltős üvegekkel. „Szakterületünk tájékoztatása alapján az Auchan a többutas palackokat nem a MOHU által telepített gépeken keresztül váltja vissza, hanem a korábbi Diebold automatáin keresztül, melyeken keresztül visszaválthatóak a régebbi, még nem többutas logóval ellátott palackok is” – fogalmaztak, majd ezzel kapcsolatban is az üzletekhez irányítottak.

Ebben az esetben viszont teljesen érthetetlen, hogy a képen is látható feliratok miért kommunikálják azt, hogy egyetlen üveg sem visszaváltható, amelyen nem szerepel a két logó egyike, ha ez egész egyszerűen nem igaz.

Aki arra gondol, hogy ez esetleg az adott üzletben értékesített italokra igaz: ez sem jó megfejtés, ugyanis az azt kihelyező Penny parkolójában csak egy automata van, vagyis feltételezem, semmit nem árulnak újratöltős üvegben.

A Substackemet ingyen, paywall nélkül olvashatod, de ha esetleg tetszik, meghívhatsz pár jó búzasörre.

🍻 Tetszik, amit írsz!

A kultúrában sem az öngyarmatosítás, sem a skanzenépítés nem jó. Egy ideális világban idehaza egyszerre olvas a polgár magyar sajtót – mert az értelmes, olvasható és szabad – és New York Timest – mert kapható, érdekli, van rá pénze és tud angolul –, egyszerre tudom megnézni az HBO Maxon végre a Terápia harmadik évadát – amit tényleg nem kalózkodtam le ennyi idő alatt sem – Bill Maher műsorával, az RTL pedig ennyi díj után elfelejti azt a mételyt, hogy elkaszálja legjobb sorozatát, a Mellékhatást, amely miatt egyedül megérte előfizetni a streaming szolgáltatásukra – vége lett, lemondtam, folytatják, megújítom. De nem ideális világban élünk. Az HBO egy ideje nagyrészt elengedte az egész káeurópai tartalomgyártását. Csak hogy érezzük ennek a súlyát: ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy magyar nyelvű fikciós sorozat lényegében csak akkor készül az állampárttól függetlenül, ha az RTL vezetői rábólintanak. Illúzió ugyanis azt gondolni, hogy a szórakoztató tartalmaknál lényegtelen a politikai kötődés. 

Egy vicces vagy annak szánt komédiasorozatot valóban gond nélkül legyártat a TV2 vagy az MTVA is. Sőt – emlékezzünk a NER korai éveiből a Munkaügyekre – időnként előfordul, hogy a végeredmény az államberendezkedést is ki meri gúnyolni. Hiszen ők is értik a humort! Egy rendes autoriter rendszerben simán lehet random szerencsénk, amikor a tekintetes urak épp nagyvonalúak. A belső mérések mellett a fajsúlyosabb ügyeknél is jobbára csak ez maradt, miért ne ezen dőlne el, milyen kulturális termékek kaphatnak a zsíros bödönünkből? De arra azért nagy tételben ne fogadjunk, hogy Kálomista Megafilmje is bevállalna mondjuk egy, az aszexuális főszereplő nehézségeiről szóló sorozatot. Esetleg egy transznemű nőről szólót, ahol a helyi zsebnácik vezetőjének asztalán ott van Bayer Zsolt háttérhatalmazós publija. Bár ez utóbbit úgy is csak azok értik, akiknek már amúgy sem kell. De hé! Ha nem bízunk pár ember belátásában a pártmédiában, bízhatunk az RTL vezetésében, nemde? A magyar sorozat nem halott! Bár Széphelyi doktor sztorijának végét már nem ismerjük meg.

Ha a nevét éppen az olcsóság sugallatáért eldobó HBO-streamingről leszedték a legjobb magyar sorozatokat, a Besúgót például úgy, hogy a szegény magyar HBO hiába bizonygatta nekik, hogy ez a legnézettebb sorozatuk, erről beszél az egész ország, még akarnának indítani egy utókampányt – jött egy Excel-tábla, ami a vonal alatt van, az megy, kész. Még azt is végig kellett nézniük, hogy a nehezen megjegyezhető nevű SkyShowTime a Besúgó hátán jön be az országba. Na, de, ha ez megtörtént és két zseniális sorozat – a Terápia mellett az Aranyélet – meg lett csonkítva és csak torrentről nézheted meg az utolsó évadot, szóval ha mindez már megvolt, akkor legalább a NYUGATI tartalmakat megkapjuk, ugye? Ugye meg?

Hát… eddig nem úgy tűnik. A magyar piacról számomra fájóan hiányzó – jó, Bayer Zsolt által elbábozott – late night show műfajában például a zseniális és népszerű John Oliver megnézhető idehaza. (Bár erről a központban nem biztos, hogy tudnak, mert nálunk is már kimennek a YouTube-ra a teljes részek, mint olyan országban, ahol senkinek nincs exkluzív joga a műsorra.) Az HBO más late night show műsorai, például Bill Maher imádott-átkozott, mindenesetre a YouTube-klipjei alapján engem szórakoztató Real Time-ja például nem elérhető. Különösen furcsa ez annak fényében, hogy Maher egyébként szintén elég jó önálló estjei meg fönn vannak. Próbáltam párszor zaklatni az HBO-t ez irányú elégedetlenségemmel, de tartok tőle, hogy ez aligha hatja meg őket és a Max bevezetésekor is hasonlókra számíthatunk.

A legújabb szívfájdalmam pedig, hogy azt az információt kaptam, hogy nemsokára New York Timest sem lehet már Magyarországon venni. (Ehhez az infóhoz próbálok egyelőre hivatalos megerősítést vagy cáfolatot nyerni, de az, hogy a nálunk is terjesztett, Németországban nyomott kiadás aljáról már eltűnt a magyar ár, nem jósol sok jót.) Tudom, most a neten a világsajtót egyébként követő emberek egy részét is megleptem, hogy eddig lehetett és jelenleg is lehet, pedig ez nem csak Budapestre igaz, én például Szegeden is vettem már sok évvel ezelőtt is. Nyilván az értelmes, olvasható és szabad magyar sajtó problémáit nem kell túlzottan ecsetelnem, ehhez képest merül fel, hogy a világsajtó egyik legfontosabb lapjával lehetünk szegényebbek idehaza. Hátha nem így lesz. Vannak persze a NYT-on kívül még egészen sok helyen hozzáférhető nemzetközi lapok, én a MOM Parkban szoktam leginkább Guardian Weeklyt, Wired-et vagy éppen Spectatort venni még, egyszer New Yorkert is sikerült szereznem, bár a külön kérésemre vették csak elő a szekrényből. Jószerivel csak bízni tudok abban, hogy minél többféle fogyasztható és mélységgel rendelkező tartalom marad elérhető mind a magyar, mind a nemzetközi kínálatból. Tenni csak annyit tudok ezért, hogy a keresletet növelem eggyel.

FRISSÍTÉS: Sajnos megjött a hivatalos megerősítés. „A New York Times kivonult / kivonul a kisebb piacokról, Magyarországról 2024.03.31-gyel. Ez részükről üzleti döntés” — írta a kérdésemre Salamon Attila, a külföldi lapok magyarországi forgalmazásával foglalkozó Hungaropress Sajtóterjesztő Kft. ügyvezető igazgatója.

A New York Timesnak háromféle kiadása van: New York-i, USA-beli és nemzetközi. Ez utóbbi volt Magyarországon kapható tegnapelőttig. Az újságot világlap jellegéből adódóan rengeteg helyen nyomtatják világszerte Athéntól Tokióig, hozzánk a német VRM Druck GmbH & Co. KG nyomda rüsselsheimi üzeméből érkezett.

A nemzetközi kiadás digitálisan elérhető címlapján alul látszik az az üresen hagyott sáv, ahová a nyomdák odaírják az adott országokban alkalmazott eladási árakat. Ebből a sávból tűnt el már egy ideje a Hungary felirat az 1290 forintos hazai árral, ez a hazai újságosok dolgozóinak munkáját már márciusban megnehezítette, egy központi listából kellett kikeresniük, mennyiért kell adni a lapot.

Mostantól a New York Timesból Magyarországon egyedül a digitális kiadás marad: a weboldaluk Magyarországra nem kínál print előfizetést, kizárólag a PressReader oldalon keresztül a digitális változatot. (A Hungaropress oldalán a külföldi napilapok közt mostanra egyedül a brit Financial Times szerepel, de 2023 szeptember 23-án még — a francia Le Monde-dal egyetemben — a New York Timest is listázták, méghozzá olyan lapként, amire rajtuk keresztül elő is lehet fizetni.)

Különösen furcsa a kivonulás annak fényében, hogy az utóbbi időben a lap több cikkében is foglalkozott Magyarországgal. Nemrég megtalálták maguknak a fák nélküli lombkoronasétányt, a cikkben Magyar Péterre is kitértek és a lap tárta fel, hogy Jair Bolsonaro bukott brazil elnök a magyar nagykövetségen bújkált, múlt csütörtökön pedig Eötvös Péter kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző haláláról is beszámoltak.

(Megjegyzés: a szó szerint idézett válaszban a dátum pontatlan ragozását javítottam.)

FRISSÍTÉS 2: A szövegben volt egy fél mondatom, mely szerint “aki nem megy át Ausztriába…”, annak marad a digitális. Ez egy példa akart lenni, miután odaát elő lehet fizetni a lapra. Ugyanakkor a márciusig nálunk is kapható lap címlapjának láblécében osztrák ár pont nem, de mondjuk cseh és lengyel szerepelt, szóval nyilván számos országba el lehet menni megvenni a lapot, ami nincs nagyon messze.

Mindenesetre a bejegyzésemet szemlézte a Media1, a leadben ezt is kiemelve, a lap leadjét pedig a Blikk és a Mandiner tévesen a Hungaropress-vezető nyilatkozataként értette félre. (Bár a Media1-cikkben tipográfiailag elég jól látható, mi az idézet.) Jelzem ennek a két lapnak, hogy pontosítás szükséges, a félreérthető fél mondatot pedig töröltem a szövegből. (FRISSÍTÉS 3: a Blikk azóta pontosított is, FRISSÍTÉS 4: már a Mandiner is.)

A Substackemet ingyen, paywall nélkül olvashatod, de ha esetleg tetszik, meghívhatsz pár jó búzasörre.

🍻 Tetszik, amit írsz!