A szexualitást az állam emelte közüggyé
Én nem láttam még olyan momentumos vagy pride-os rendezvényt, ahol a Kámaszútrából olvastak volna fel.
Az alábbi szöveget még 2020-ban írtam, és a rövid ideig működő Medium-felületemen jelent meg. Azonban itt jóval kevesebben olvashatták el, mint ahányan itt követnek, emellett a Pride betiltása kapcsán ismét előkerül az érvelés, miszerint a felvonulásra azért nincs szükség, mert a szexualitás magánügy, így relevánsnak érzem ezt most, némileg szerkesztve, aktualizálva újraközölni.
Gyakran elhangzó vélemény a Pride, vagy éppen a szivárványos zászlók kihelyezése kapcsán, hogy „én elfogadó vagyok a melegekkel szemben, de ez maradjon magánügy”. Nos, egy ideális társadalomban tényleg az lenne, csak sajnos ez a kérdés jó régen közüggyé lett emelve.
Azonban ezt nem az ellenzék, nem a civil jogvédők tették meg, hanem maga a magyar állam. Hozott ugyanis egy sor olyan törvényt, amelyben feketén-fehéren le van írva, hogy őket bizony érdekli, ki kivel bújik ágyba.
Önmagában fenntartásaim vannak azzal kapcsolatban, hogy az államnak jogszabályban kell részletesen definiálnia, mi számít családnak és mi nem. Senki nem a jogtárat bújja, amikor családalapításban gondolkodik, és bár tudom, ahhoz vagyunk szokva, hogy állam bácsi életünk minden területét szabályozza, úgy érzem, erős szereptévesztésbe ment át, amikor szűken leírja az Alaptörvényben, mit tekint családnak. Férfi, nő, mert ő nekik lehet gyerekük. Aha, akkor egy meddő heteró pár nem család? Egy gyermekét egyedül nevelő szülő nem család? Vagy a nagymamával együtt? Esetleg bármi egyéb felállásban, vele lakik egy unokatesó, mit tudom én. Tényleg szükséges ezt törvényben keretezni?
Na, de ez még csak ilyen elméleti okoskodás lenne, ezen maximum öltönyös figurák elvitatkoznak a tévében, ha még van rá fórum. Az viszont ennél sokkal eklatánsabb példája a közüggyé emelésnek, ahogyan kizárta a homoszexuális párokat a polgári házasság intézményéből. Mindazonáltal érthetetlen és védhetetlen ez a döntés, hiszen egy közpénzből működtetett dologról van szó és igazából védhető érvet nem lehet fölhozni mellette.
Az, hogy az egyház nem így csinálja, ebből a szempontból irreleváns, hiszen az egyházi esküvő esetén kevés kivétellel nem lehet válni, a polgárinál pedig igen, tehát már most bőven külön van választva a kettő, semmi baja nem lenne az egyházi esküvők tartásának, ha bevezetnék a házassági egyenlőséget. Meg is tették egy csomó, komoly vallásos hagyományokkal rendelkező országban, nem omlott össze a társadalom, nem tiltották be a vallásokat, semmi eget rengető nem történt azon túl, hogy a társadalom egy szelete végre nincs kirekesztve.
Szóval itt az állam egyértelműen közüggyé emelte a szexuális orientáció kérdését azáltal, hogy megszabta: az azonos nemű pároknak nem jár házasság attól az államtól, amelynek ők is adófizető polgárai.
(Ne jöjjön senki azzal a baromsággal, hogy ellenkező nemű személlyel házasodhatnak, ha egy lisztérzékenynek reggeltől estig kiflit adsz, az is éheztetés.) Majd egy sor másik törvénnyel is ugyanezt tette, amely során bár a nem heteroszexuális párok bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíthetnek, nincs megoldva a névfelvételük, vagy éppen ha mondjuk egy leszbikus pár egyik tagja ha azt hazudja, hogy szingli, örökbe fogadhat, ha elmondja, hogy barátnője van, akkor lényegében nem.
Aki pedig azzal érvelne, hogy ezek régóta fennálló törvények nagyobb részt: ez az Orbán-kormányt nem igazán szokta zavarni. A könyvek lefóliázása pedig például már az ő alkotásuk. Amely ismét közüggyé emelte a szexualitást azzal, hogy bizonyos orientációjú emberekről szóló történetek terjesztését korlátozta. Emellett Orbánék nem csupán meghagyták az azonos neműek házasságának korábban is meglévő tilalmát, de még külön az Alaptörvénybe is beemelték, mint kívánatos, helyes állapotot.
A Substackemet ingyen, paywall nélkül olvashatod. Ugyanakkor, ha tetszik, amit olvasol, ide kattintva támogathatod a munkámat egy egyszeri összeggel.
Természetesen ezekben az esetekben nem maga a szexualitás megélése lett közüggyé emelve, ami valóban magánügy. Én legalábbis nem láttam még olyan momentumos vagy pride-os rendezvényt, ahol a Kámaszútrából olvastak volna fel, és az Alaptörvény sem ilyesmiről rendelkezik. Sokkal inkább az a helyzet, hogy a szexuális orientáció egy újabb olyan tulajdonság, amelyről noha nem tehet az ember, nem a saját döntése, az alapján az állam kötelező érvényű törvényei sokakat diszkriminálnak.
Ez pedig már egyértelműen közügy. Nem az, hogy ki mit csinál az ágyban, hanem hogy kit miért különböztetnek meg hátrányosan a törvények. Ha holnap az alapján lesznek emberek kirekesztve, hogy milyen kólát szeretnek, ez is közügy lesz. De akkor sem az italok ízéről fogunk vitázni a tévében, hanem a jogegyenlőségről. Akinek tehát nem tetszik, hogy a szexuális orientáció közügy lett, az a kormánynál reklamáljon, ne az ilyen kirekesztő jogszabályok ellen tiltakozóknál.