A szólásszabadságot ma kétfelől támadják

Nem kenyerem a drag queen show, de a fundamentalistákkal szemben bármikor szívesen megvédem.

Forrás: The Olympic Games, X

Mi következik abból, hogy állítólag sokaknak nem tetszett az egyébként Az utolsó vacsorával tévesen azonosított Dionüszosz-interpretáció az olimpia megnyitójáról? Ha csupán az, hogy innentől nem nézik majd az olimpiát, nem mennek el Párizsba nyaralni és effélék, szívük joga. De ha elkezdenek petíciózni, hogy az akárki mondjon le, rúgják ki és tiltsák be meg fóliázzák le, akkor érdemes hangsúlyozni, hogy ezek az arcok

semmivel sem különbek azoknál a woke progresszív figuráknál, akiknek a cenzúraigényét rendre kritizálják és akik ellenében ezek a jellemzően konzervatív-(szélső)jobbos emberek PC-ellenes szabadságharcot szoktak hirdetni a szólásszabadság felkent papjaiként.

Valójában ilyenkor látszik, hogy nem hisznek ők sem a szólásszabadságban, pusztán másra hiperérzékenyek, máshol vannak a trigger pointjaik. A szólásszabadság ugyanis ott kezdődik, hogy azt is megvédem, ami nekem nem tetszik, sőt: sértő számomra. Ma Nyugaton a szólásszabadságot kétfelől támadják: a woke progresszívok vélt vagy valós rasszizmus, homofóbia, xenofóbia és effélék miatt igyekeznek háttérbe szorítani, leszedetni a műsorról kulturális tartalmakat, a szélsőjobbos alt-right pedig a kereszténység és a nacionalizmus megsértéséért (és ha valahol meg merészelik említeni a melegeket). Aki hisz a szólás- és művészeti szabadságban, mindkettőnek ellentart.

A woke érdemben pillanatnyilag nincs jelen Magyarországon. A konzi-széljobbos cenzúraigény viszont nagyon is. Csak néhány példa: emlékezzünk csak egy újságban megjelent karikatúra miatti perre, egy publicisztika miatti perre, aláírásgyűjtésre egy szintén félreértelmezett sorozatplakát ellen és persze az állandó hisztire, ha valaki csak bírálni meri a hungaropannon-népinemzeti szent teheneket a Csíki Sörtől a magyar termékeken át a Nélküledig vagy viccelődni merészel a pápával. Ez pontosan ugyanaz a hiperérzékenység, viszont van egy fontos különbség. Bár a nyugati woke figurák valóban rendre túltolják a biciklit, ők legalább olyan társadalmi csoportokért aggódnak, akik sok szempontból valóban kirekesztett helyzetben vannak: melegek, afroamerikaiak, amerikai őslakosok és más kisebbségek.

Ehhez képest a széljobbos brigádok a nemzetért, ami azért odehaza aligha szokott elnyomva lenni és a kereszténységért, amely ugyan volt üldözve a történelem során és a világ egyes részein ma is, de Európában, például Magyarországon nagyon nincs. Lehet arról vitatkozni, hogy jó-e, hogy a keresztény egyházak idehaza ennyi állami pénzt kapnak és már iskoláktól a stadionokig minden van nekik, de egy biztos: ha valami a szöges ellentéte a kirekesztettségnek, az nálunk az összes keresztény egyház, Iványi Gáborét leszámítva. Nem kenyerem a drag queen show, de a fundamentalistákkal szemben bármikor szívesen megvédem. Amúgy pedig embereknek vannak személyiségi jogai, eszméknek nincsenek.

---

A kiebrudalói hátán visszaavászkodó Uber és a kapitalizmus rossz arca

---

A Substackemet ingyen, paywall nélkül olvashatod, de ha esetleg tetszik a tartalom, meghívhatsz pár jó búzasörre.