A tényellenőrzés is beállt abba a sorba, amit a Fidesz sokáig támadott, majd egyszerűen lemásolt
„Korunk lendvaiildikói úgy nevezik magukat: »tényellenőrök«. Ők rostálják a tényeket helyettünk. Hogy csak a jó tényekhez jussunk hozzá, ne a rosszakhoz. Rossz az a tény, amelyre ők rámondják, hogy az. Szolgálnak és szűrnek” – írta jövő hétfőhöz képest éppen két éve Pilhál Tamás, a kormány szinte hivatalos lapjának számító Magyar Nemzet szerzője. Mérsékelten ízléses korunk xy-járól beszélni, ha az xy egy élő személy, de most nem ez a lényeg.
Hanem, hogy egy régóta látható tendencia folytatódik azzal, hogy a Fidesz holdudvara saját tényellenőrző oldalt indít. (Mivel a projektben a Mandiner is részt vesz, bízhatunk benne, hogy visszamenőleg behúzzák az oldalra majd azt a csodálatos megfejtést, miszerint Magyar Péter állításával szemben nem a fél ország van Mészárosnál és Tiborcznál, csak a GDP 1 százaléka.) A tendencia pedig az, hogy számos dolgot, amit a kormány, illetve holdurvara sokáig, gyakran éveken át támad, egy ponton túl egész egyszerűen lemásolnak.
Persze ezeket gyakran sokan csak megmosolyogják és mémeket készítenek arról, hogy ezek a Temuról/Wishről rendelt változatai az eredetinek. Ugyanakkor nem véletlen, hogy a felsorolt példák szinte mind vagy a médiához vagy a civi szférához köthetők: ezek ugyanis a hatalom fékjei lehetnek.
A kormány pedig nem akar mások szabályai szerint játszani, még akkor sem, ha azok évtizedes normák. Inkább harcot hirdet a „balliberális elittel” szemben, értsd minden olyan tekintély ellenében, amely tőle független és esetleg már létezett a NER előtt is. Ennek a harcnak a jegyében pedig, mivel nem ismeri el a korábban mérvadónak tekintett szakmai szervezetek és például médiatermékek létjogosultságát, olykor párhuzamos struktúrákat állít fel, nem ritkán azzal a narratívával, hogy az eddig meglévő az baloldali.
Ez egyfelől abszurd módon mindent polarizálni igyekszik, sulykolva azt, hogy nincsenek értékrendtől független szakmai autoritások. Hiszen ha lennének, akkor tiszteletben kéne tartani a szabályaikat, ergo nyilván csak azért bírálják őket, mert baloldaliak, nem azért, mert a kormány folyamatosan normákat sért. Ugyanakkor minden ilyen másolással el is árulják magukat, miszerint pontosan tudják, hogy a társadalom nem a baloldali médiatúlsúly miatt olvas 444-et Origó helyett, hanem mert az színvonalas.
Amikor pedig a független lapok kritizálják az ellenzéki szereplőket, azt rendre idézi az M1 és a többi kormánypárti médium, ezzel kicsit azt is üzenve, hogy valójában igenis sokra tartják a tőlük függetlenül tekintéllyel rendelkező intézményeket és kifejezetten örülnek neki, ha ezek olyasmit kommunikálnak, ami beleillik a narratívájukba.
Persze gyakran úgy mondják be az M1-en ezeket, hogy „még a balliberális xy is azt írta, hogy…”, de ha valóban annyira lenéznék ezeket a szereplőket, miért ugranának rá rögtön a közlésükre, amint az passzol a mondandójukhoz? Innen nézve a folyamatos fideszes másolgatás egyfajta irigy kompenzálásnak is tűnhet. Elvégre emlékezzünk, hogy ellenzékben milyen nyíltan tartották megbízható forrásnak például a Transparency-t vagy a kritikus sajtót!
És előbb vagy utóbb még lesz is alkalmuk visszatalálni ehhez.
Frissítés: Amióta ezt a szöveget megírtam, elindult egy újabb fideszes fact-check oldal a Századvég égisze alatt, nemes egyszerűséggel Tényellenőr néven, többek között a Pesti Srácok egyik volt munkatársával.