A minap Orbán Viktor durva csúsztatással igyekezett visszatolni a vendégmunkásozást az ellenzékre, de a helyzet az, hogy valójában saját idegengyűlölő kampányuk hullik most vissza rájuk. Attól ugyanis, hogy az uszító propaganda működött és sikerült néhány év alatt szélsőségesen idegenellenessé formálni a hazai közvélemény számottevő részét, még nem tudja a kabinet feltétlenül teljes egészében kontrollálni is ezt a folyamatot.
Egy rosszindulattól mentes kampány is torzul, mire „leér” az emberekhez, hát még egy uszító! Az sem olyan biztos, hogy mindenki, aki elfogadta az idegenellenes narratívát és ennek jegyében akár többször is a kormánynak kedvezően szavazott, a hatalom feltétlen híve is lett. Így, amíg be kellett ikszelni, hogy ellenezzük a kvótát, addig mentek velük, de azt már nem feltétlenül tudják nekik eladni, hogy a vendégmunkások nem „olyan” idegenek, őket épp nem kell utálni. Ez látszik a nagy hirtelenjében visszavont vonatkozó törvényen is.
Igyekszik is a Mi Hazánk és a Jobbik mindezt kihasználni, „migránsmunkásoznak” ezerrel. Ugyanazok a sokszor megrágott frázisok kerülnek elő, csak most épp a túloldalról: elveszik a munkát, aztat el. Ugyanakkor valamit még mindig nem értek.
Ha itt vagyok én, magyar az anyanyelvem, itt szocializálódtam, tanultam, itteni a kapcsolatrendszerem és egy távoli országból ide érkező, a nyelvet nem beszélő, a közeget nem ismerő ember el tudja venni a munkámat, akkor valaki nagyon elrontott valamit.
Vagy az én készségeim durván hiányosak vagy pedig a kiszemelt munkahely vezetése gondolkodik nagyon szűklátókörűen. Abban ugyanis van igazság, hogy nem lehet hosszú távon fenntartható termelést arra építeni, hogy a nyelvet nem beszélő, családjuktól távol lévő dolgozók hétvégén is késő éjjelig güriznek és nem is kell nekik túl sokat fizetni.
Mert ebben alighanem, tényleg alá lehet még ígérni az átlag hazai munkavállalónak, ami sajnos beleillik abba a sorba, hogy a kormány egyébként is az olcsó és érdekvédelemre mérsékelten képes dolgozókra igyekszik építeni az ország versenyképességét. Hisz egyébként munkaerő-kölcsönzők az országon belül is mobilizálnak a nagyobb munkanélküliséggel bíró területekről a munkaerőhiánnyal küzdő régiók közt dolgozókat. (Mert egyébként a hátrányosabb helyzetű területeken a munkakeresés egyik szűk keresztmetszete a Volánbusz menetrendje.)
Vagyis, ha nem a negatív bérverseny és a kizsigerelés a cél, nehéz elképzelni, hogy egy cégnek megérje első körben ne az országon belülről utaztatott munkaerővel megpróbálkoznia, ha talál olyat.
Ettől még persze azok a kritikák is jogosak, hogy miközben a kormány, látva a jelenlegi feszes munkaerőpiacot, érzékeli, hogy szükség van vendégmunkásokra, a hazai állástalanok átképzéséért bőven tudna többet tenni. Hiszen, ha valamivel van dolga egy államnak a gazdaságban, az az ilyen képzések elősegítése, katalizálása, nem pedig mobilszolgáltatók felvásárlása. Ám, aki most nem talál elég megfelelően képzett dolgozót, azon aligha segít, ha valaki holnaptól elkezd tanfolyamra járni.
Mégis – és talán kalapács vagyok, aki mindent szögnek lát, de – egyszerűen nem lehet munkaügyi kérdéseket hosszú távon nem az oktatásra kifuttatni. Ma még „csupán” az a kérdés, hogy kap-e értékelhető átképzést, akinek egyszerűen nincsenek a munkaerőpiacon használható készségei. De ezek az emberek nem egyik hónapról a másikra kerültek ebbe a helyzetbe, inkább a Magyarországon oly mély társadalmi árkokból kémlelik az eget. Illetve egy részüknél nem szabad eltagadni, hogy ott a motiváltság egyszerű hiánya is, persze ez sem elválasztható attól, hogy ki milyen mintákat látott a családjában, az utcájában és az osztályában.
Ám a mesterséges intelligencia (MI) munkaerőpiacot felforgató hatásai nyomán hamarosan olyan embereknek lehet szüksége átképzésre, akik eddig úgy tűnt, hogy megtalálták a helyüket a gazdaságban.
Azt eddig is tudtuk, hogy ha az utcaseprést automatizálják, a gépek üzemeltetéséhez magasabb képzettségre van szükség. Arról szakértők még vitáznak, hogy az MI több munkahelyet fog-e megszűntetni, mint amennyit teremt, de egészen biztosan ez a hatás még inkább érvényesülni fog, ha MI-rendszereket kell működtetni, ráadásul itt már a szellemi munkakörök is veszélybe kerülhetnek. Egyelőre az MI inkább a munka társa, de kérdés, mit hoz a jövő. Persze ki is pukkadhat az egész MI-hájp, de az is lehet, hogy sokaknak inkább képzettségből fakadó önbizalma fog.
Jó hír, hogy a hazai egyetemi szféra foglalkozik a területtel. Ám aki már eljut az egyetemig, az jó eséllyel egyébként is elevickél valahogy a változó munkaerőpiacon. A nagy kérdés az lesz, hogy az a hazai oktatási rendszer, amely gyakran funkcionális analfabétákat nevel ki, vajon mit kezd majd azzal, ha sok embert egyszerre kell átképezni. De nyilván erről gondolkodni nehezebb, mint migránsozni egy jót és nem is biztos, hogy hoz annyi voksot.