A Wired magazin egyik számában láttam egy szokatlan hirdetést. Emlékeim szerint valamilyen biotrágya-hasznosítást népszerűsített és nemes egyszerűséggel egy nagy adag szar szerepelt rajta. Állati, de talán ez nem sokkal csökkenti azt a WTF-faktort, amit a hirdetés minden bizonnyal el akart érni és azt gondolom, – legalábbis nálam – el is ért. Stílszerű lenne valami hasonló borítóképet betenni ehhez az íráshoz, de ezt most hanyagolom.
Kutyaszart összeszedni nem kellemes. Volt már benne részem párszor, szerintem még sokaknak. Ezt a részét a kutyatartásnak nem instázzuk meg. Ugyanakkor sajnos az utóbbi időben a környéken, de más kerületekben sétálva is elég világosan látható, hogy ami egy embernek egy alkalommal egy kellemetlenséget megspórol, az közösségi szinten mekkora plusz bosszúságot eredményez.
Sokan próbálunk ez ellen valahogy küzdeni, valahol büntetik is, aki nem szedi fel – nem vagyok egy rendpárti csávó, de azért ahogy most újra elolvastam egy erről szóló cikket, elmormogtam magamban egy nagyonhelyest –, bár tartok tőle, hogy ha valakit nem kapnak rajta, ahogy elsétál, akkor igen nehéz ezt ellenőrizni. Én személy szerint plakátoltam, matricáztam a környéken, felfújtam az aszfaltra, sajnos elég mérsékelt sikerrel. Még egy dalt is irattam róla a mesterséges intelligenciával, aminek a felhasználási módja még nem tiszta, de elég jól sikerült. (A Zsebben a zacskó, szívben a felelősség, mely a Sunóban készült, a szövegét pedig a Copilot írta, az írás végén meghallgatható.)
De tényleg, ahogy közlekedem a környéken, egy sor intézmény ablakára kiteszik, hogy ugyan, legyél már kedves összeszedni a kutyaszart (szemérmeskedve, de ez a lényeg), de gyakran úgy tűnik, hogy mindhiába. Az emberek jelentős része ugyanis félig vállal csak felelősséget. Kutyát tart – vagy csak vigyáz rá –, de a szart már nem szedi össze utána. Gondolom, azért megeteti, meg figyel rá, hogy ne szaladjon ki az autók elé, szóval nem az összes felelősséget ignorálja, csak válogat közülük.
Ez a fajta szelektív, részleges felelősségvállalás pedig, tartok tőle, hogy fajsúlyosabb területeken is megjelenik a gyerekneveléstől a választásokon való döntéshozatalig. Nem akarok senkit sem egyikről sem lebeszélni, de igazán jó volna egy ilyen banális területtel elkezdeni azt, hogy mindenki döntse el: tényleg, teljeskörűen tud-e felelősséget vállalni valamiért vagy nem. A járdánktól az országunkig sok területen segítene.
(Hogy miért Kóla és rap szerepel a képen, az nem világos, irattam egyet az édesítőszeres üdítőkről is, talán amiatt lehet — de arról a témáról majd egy másik alkalommal írok, ígérem, ott is MI-zenével a végén. Újmédia, vagy mi.)
A Substackemet ingyen, paywall nélkül olvashatod, de ha esetleg tetszik, meghívhatsz pár jó búzasörre.