Folytatódik az értelmes közbeszéd ellehetetlenítése
Pedig lennének érvek a többkulcsos adó ellen és mellett is.
Orbán, talán a Trump-adminisztráció meglepően nyílt autoriter lépésein felbátorodva (erről majd később még írok), nemrég szokatlan őszinteséggel magyarázta el, hogy vernek át bennünket. Eddig is mindenki tudta, hogy a nemzeti konzultáció nem egy közvetlen demokratikus eszköz a különböző vélemények becsatornázására, amely egyébként lehetne, ha egyaránt méltányolható válaszok közül kérdezné meg az emberek preferenciáit. Ám Orbán Kötcsén már el is mondta, hogy ez a mozgósítás egyik eszköze, magyarán nem pusztán nyíltan bevallotta, hogy a kormányzati infrastruktúrával szervezett akció a Fidesz választási győzelmét szolgálja, de leleplezte azt is, hogy csak egy átlátszó kampányfogás, hogy kíváncsiak lennének a véleményünkre.
Nem sokkal később az ÖT csatornán megjelent interjújában továbbment: bevallotta azt is, hogy a kötcsei terv arról, hogy a TISZA Párt állítólagos – azóta többször cáfolt – adóemelési terveiről konzultáljanak, konkrétan szembemegy a jogszabályokkal. Ezért számomra szokatlan nyíltsággal még azt is elmondta, hogy a jogászaik éppen azon izzadnak, hogy hogyan ügyeskedjenek úgy, tekeregjék körbe, oldják meg okosba’ azt, amit amúgy jogszerűen nem lehetne csinálni. Erről beszél az ország kormányfője, és az államaparátus alulfizetett dolgozóinak meg Sanyi bácsival be kéne tartatniuk a törvényeket.
A Substackemet ingyen, paywall nélkül olvashatod. Ugyanakkor, ha tetszik, amit olvasol, ide kattintva támogathatod a munkámat egy egyszeri összeggel.
Azóta meg is jelent, mit sikerült kijogászkodni, legalábbis az első kérdés. „Egyetért-e Ön azzal, hogy a jelenlegi egykulcsos jövedelemadó-rendszert egy több adókulcsú, többsávos adórendszer váltsa fel?” Idáig még korrekt is lenne a kérdés. Az a nehéz az egészben, hogy a kormányzati cinizmus egyik fő eszköze, hogy dolgokat kontextusából kiragadva igyekeznek úgy beállítani, hogy azokkal nincsen semmi gond. Mert egyébként normális esetben teljesen rendben lenne, hogy egy kormány megkérdezi az embereket az adókulcsokról. De most nem normális eset van.
Lassan egy hónapja folyamatos kampány zajlik egy pároldalas papírfecniből írt névtelen cikkre alapozva, a kormánymédia katonás rendben ismételgeti a „Tisza-adó” szókapcsolatot, az utcát ellepték az ezt sulykoló plakátok, és még egy kalkulátort is összeraktak a fiktív adótervek alapján. A kormányoldal ugyanis – a „nem lesz gázáremelés”-re és más hasonló esetekre hivatkozva – lényegében nem hiszi el a cáfolatot. Persze láttunk már olyat, hogy politikusok hazudnak, de ha a Tisza más adópolitikát is folytatna, mint amit most állít, ugyan miért annyira biztosak abban, hogy annak ezek a valaki által egyszer papírra vetett számok lesznek az alapjai? Innentől a kérdés hitvitává válik, amibe nagyon nehéz észérvekkel beszállni.
A konzultáció pedig ebben a kontextusban természetesen nem fair. Az ugyanis valójában a Tisza állítólagos terveiről szól, még ha ezt így nem is írhatták bele, ahogyan azt Orbán Viktor elmondta. Ehhez pedig már instant megfejtés is jár: a többkulcsos adó feltétlenül rossz. (Ha valakinek nem lenne egyértelmű, a körítés is arról szól, hogy tiltakoznunk kell az adóemelés ellen.) De ha valakinek ez nem lenne elég: íme, a válaszlehetőségek:
Igen, szükség van a magasabb adókra, hogy legyen miből támogatni azokat, akik nem dolgoznak
Nem szabad megváltoztatni az egykulcsos rendszert, alacsonyan kell tartani a munkát terhelő adókat.
Nos, én alapvetően nem vagyok az egykulcsos adó ellen, szerintem a magasabb jövedelem komolyabb adóztatása rombolja a morált azáltal, hogy bünteti a sikert. Ahogyan azt az érvet is jogosnak tartom, hogy elősegítheti az adóelkerülést (ahogyan az EU-rekorder magyar ÁFA és a magas jövedéki adó melegágya a feketepiacnak). Ugyanakkor egyrészt szerintem bizonyos jövedelmi szint alatt csökkenteni kéne az szja-t, akár adómentessé tenni a minimálbért. Másrészt abszolút megvannak az érvek a többkulcsos adózás mellett is, elvégre sokan azt egy igazságosabb és arányosabb közteherviselésnek tekintik, nem véletlen, hogy az EU-ban csak három országban van rajtunk kívül egy adókulcs.
A kérdésből azonban nem derül ki, hogy ezt a teoretikus többkulcsos szja-t hogyan képzeli el a kérdező. Csökkenne ezáltal az áfa? Vagy az egészet a munkanélküliekre fordítanák? Hogyan, tovább járna az álláskeresési járadék? Vagy továbbra is három hónapig, de magasabb összeggel? Esetleg a munkanélküliek átképzésére fordítanák?
De igazából ezek álnaiv kérdések, hiszen nyilvánvalóan a „legyen miből támogatni azokat, akik nem dolgoznak” hergelésből került bele. Ez a megfogalmazás azt sugallja, hogy a lusta, erőfeszítést nem tevő embereket kellene eltartani, ezt nyilván nem fogják széles tömegek beikszelni.
Így nem lehet az adókulcsokról sem értelmes vitát folytatni. A kormány ezzel csak ugyanazt éri el, mint más olyan témáknál, amelyekre kampányt épített – migráció, transzneműek, ukrán EU-csatlakozás –, hogy csak az őrjöngés maradjon. Az értelmes érveket túlharsogják a kampányszlogenek. Ha valaki csak árnyalni meri a kötelezően támogatandó álláspontot, az automatikusan a rossz oldalra kerül, aki tönkre akarja tenni a magyarokat. Pedig ezen kétbites, leegyszerűsítő kampányok mélyén valódi dilemmák és társadalmi kérdések állnak, amelyet meg kellene vitatni, épp ez a legdühítőbb az egészben.
A megosztó-gyűlöletkeltő kormányzati kampányok elleni vasárnapi tüntetésen be lehetett küldeni, ki milyen plakátokat szeretne látni ezek helyett. Az olyan ötletek, mint hogy kerüljenek az olvasást népszerűsítő üzenetek, vagy éppen nagymamák receptjei az utcákra, kedvesek.
Ám én inkább amellett tenném le a garast, hogy pár nagyon indokolt kivétellel a kormány ne hirdessen semmit.
Követed már a Facebook-oldalam?
A koronavírus-járvány kapcsán kiplakátolni, hogy mik a tudnivalók, az közérdekű közlemény. De nem csak a nettó választási csalást megvalósító, a Fidesz üzeneteit visszhangzó kormányzati kampányokkal van gond. Hanem azzal a „sima” pénzszórással is, amikor a kormány oldalas újsághirdetésekben kíván boldog karácsonyt, mintha muszáj lenne folyton valamit kommunikálniuk. Ez nem dolguk, a kormány nem egy multicég, amelynek fenn kell tartania a márkaismertségét, különben a vevők elmennek a konkurenciához.
A frakcióknak, pártalapítványoknak és a kampányra adott állami támogatások miatt a pártkampányok is jelentős részben közpénzből futnak, ráadásul már hivatalosan is költési korlátok nélkül. Szóval úgy gondolom, a nagyon indokolt, tényleg közhasznú információkat leszámítva (ilyen azért nincs kéthavonta) a kormány ne csak politikai propagandakampányokat ne folytasson, hanem lehetőleg semmilyet sem! A poltikai kampányokra pedig legalább olyan szabályok vonatkozzanak, mint a kereskedelmi reklámokra! Vajon mit szólna a versenyhivatal, ha miután a Coca-Cola többször is cáfolta, hogy megdrágítaná a kóláját, a Pepsi mégis ezzel plakátolná tele az országot?
Kiemelt kép: Magyarország Kormánya, Facebook (képkocka)
Igazából én az egyenlő teherviselést is megkérdezném, hiszen bizonyos nézőpontból az tűnik a legigazságosabbnak, ha már a “fogyasztói” oldalon nincs különbség a szolgáltatások minőségében, függetlenül attól, hogy ki, mennyit adott be a közösbe. Javasolnám, hogy mindenki fizessen be mondjuk évi 1.250ezer jövedelemadót, egyenlően (ennyi a bruttó átlagbér 15%-a). Hánem? Ha már felülünk a demagógvonatra, hosszabbítsuk meg Bicskéig.