Keresztkérdések a Citadellán

A szabadság szó mellé az értelmező kéziszótárban én azért nem a kereszténységet tenném.

Aug 15, 2024

Kisajátítás. (Forrás: **Nemzeti Hauszmann Program**, Facebook)

Ez az egész sztori olyan NER-es. Az Orbán-család hatvanpusztai birtokát is tervező dizájnstúdió kitalálja, hogy tegyenek keresztet a Szabadság-szoborra. Ha valamire idehaza közpénzt lehet költeni tonnaszámra, az mindennek az átideologizálása, szóval érthető a logika. A szobor alkotójának az örökösei nem értenek egyet, de ez ugyan kit zavar. Budapest főépítésze minderről a sajtóból értesül, de hát ő örüljön, hogy még birtokolhat egy ilyen címet, különben is Gyurcsány. Az istenadta nép elé pedig egy rövid Facebook-bejegyzésben tárják a kész tényeket. (Amelyekkel kapcsolatban azóta egyébként több mint 15 ezer ember jelezte nemtetszését.)

„A talapzatra elhelyezünk egy keresztet, az 1100 éves magyar államiság, a nyugati kereszténység és az európai kultúrkör legfontosabb szimbólumát” – így a keresztállítás indoklása. A felsorolásból a középső vitathatatlan, viszont a kereszt bár elsősorban valóban a nyugati ágat jelöli, a keresztények általánosan elterjedt jelképe is. Miközben egy olyan önkényes állítással, hogy ki mit tart a teljes európai kultúrkör legfontosabb szimbólumának, nehéz vitába szállni,

én esetleg valami olyasmit javasolnék, amit nem használnak Észak-Amerikától Afrikáig mindenütt.

Az elvileg szekuláris Magyarország államiságát pedig bizonyosan nem kereszttel lehet szimbolizálni, főleg, hogy a legutóbbi népszámláláson az jött ki, hogy a magyaroknak már összesen a 43 százaléka sorolja be magát valamelyik keresztény felekezet tagjai közé. Ez önbevallás, nem a templomok kapuiban mért látogatószám, de így is kevesebb, mint a lakosság fele. Egyszerűen szólva kisebbség.

A most átépítendő szobor volt már a Habsburgok és a szovjetek fenyítő eszköze is. Az átkos rendszer bukása után átalakították, mára a talapzata szerint azoknak állít emléket, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért. Maga a szobor a nevében is jelezve emellett ugye a szabadságot jeleníti meg, a nőalak kezében lévő pálmaág pedig a békét, esetleg a győzelmet jelöli.

Az értünk életüket áldozókra lehet kereszttel emlékezni, ahogyan a temetőkben is a sírok számottevő része megteszi, bár ezzel egyfajta monumentális, fölénk magasodó fejfává válik az egész szobor.

A szabadság szó mellé az értelmező kéziszótárban viszont én azért nem a kereszténységet tenném.

Mert bár a reformáció-ellenreformáció következtében lényegesen nagyobb szabadságot tolerálnak, mint mondjuk az ezen át nem eső muszlim vallás képviselői és a keresztény emberkép bizonyos mértékben megalapozta az individuális jogok eszméjét, azért mind történelmi örökségét, mind a mai napig elvileg a hívekre nézve kötelező szabályrendszerét tekintve a kereszténység is egy sok tekintetben az emberek szabadságát korlátozni igyekvő eszmerendszer.

A keresztes háborúkra és más vallási küzdelmekre emlékezve a békét sem feltétlenül kötném egyik valláshoz sem, a győzelem pedig nézőpont kérdése. A kormány például gyakran igyekszik vallásra hivatkozva szimbolikusan legyőzni másokat. Most éppen azokat, akik esetleg az emlékmű által eddig alapvetően ideológiáktól függetlenül megjelenített értékekhez nem a kereszténységen keresztül kapcsolódnának.

A hatalom holdudvara gyakran emlegeti, hogy Európában az ateista is keresztény, amelynek annyi igazságtartalma lehet, hogy a kereszténység sok kulturális vonatkozása hatással van a mi életünkre is – igaz, ennyi erővel a keresztények is zsidók, a görög-római hatásokról nem is beszélve. Az a baj, hogy ez a magyar kormánynál sokszor inkább azt jelenti, hogy úgy tesznek, mintha mindenki keresztény lenne és elvárják, hogy aki nem az, az ezt tagadja el vagy legalábbis ne nagyon hangoztassa. Bár végülis ugyanezt várják a melegektől és mindenkitől, aki nem fér bele a gyermetegen szűk társadalomképükbe.

Frissítés 2025. 07. 28. 12:54: Így néz ki megvalósult formájában: