Ki jön utánad?
Érthető, ha a nyugdíjas korosztály nehezen mozog abban a világban, ahol kétévente új szakzsargon ömlik rá, de az embereknek általában vannak hozzátartozóik.
Mindenkinek rossz, ha csekken fizeted be a számláidat. Te jó eséllyel többet fizetsz, mert sok szolgáltató már kedvezményekkel próbál leszoktatni róla. Ők ugyanis később kapják meg az összeget, szóval még akár ki is kapcsolhatják a neted, ha így csúszol ki a nagyon kicentizett utolsó határidőből is. De a legrosszabb azoknak, akik esetleg tényleg levelet adnának fel, esetleg karácsonyra csomagot és emiatt hosszabb a sor. Jelentősen. Pár éve a szegedi Tescóban lévő Postánál nehezen tudtam hova tenni, amikor úgy álltak előttem csekket szorongatva emberek, hogy konkrétan tőlünk alig néhány lépésre volt egy csekkautomata, amihez még a csoportos beszedésig sem kell eljutni.
De a lényeg mégis ez utóbbi lenne. Úgy gondolom, a csekkes sor mögött meghúzódik egy mélyebb probléma, amikor nem törődünk eleget az idős családtagjainkkal. Mert érthető, ha a nyugdíjas korosztály nehezen mozog abban a világban, ahol kétévente új szakzsargon ömlik rá és csak kapkodja a fejét, hogy mi ez az applikáció meg a mesterséges intelligencia, amit a tévében állandóan mondanak. De ezeknek az embereknek általában vannak gyerekei, unokái vagy bármilyen más hozzátartozói. Akik leülhetnének vele, megmutatni neki, hogyan kell a bankkártyát használni és beállíthatnák nekik a csoportos beszedést. És ha már ott vannak, megkérdezhetnék tőlük azt is, hogy vannak.
Sokaknál persze ennél többről van szó. Bár ez egy nagyvárosi postán aligha látszik, nyilván ott vannak a kis falvakban el nem érhető ATM-ek, az arrafelé még inkább magukra hagyott idősek, a zavaros hátterű, de legalább helyben lévő foglalkoztató által zsebbe kifizetett kápé, és nyilván a szegénység is. Valakik azért csekkeznek, mert így sakkozzák ki, hogy most épp melyik számlát fizessék be, mit kapcsolnának ki a leghamarabb.
Szóval sokszor súlyos sorsok rejlenek egy kényelmetlen fizetési megoldás mögött, de máshol úgy képzelem, tényleg csak az kéne, hogy a családtagok mutassák meg, hogyan kell. A minap a kerületi Facebook-csoportban bosszankodott valaki, hogy milyen hosszú a sor a postán és ehhez képest hány ablak van csak nyitva. Hiszen sokan az éves – nem túl magas – postába járási kvóta nagyját ilyenkor járják le, képeslapot, ajándékot feladva. Nem mellesleg ez az az időszak is, amikor jellemzően azokra a rokonainkra is igyekszünk lelkiismeret-furdalásból gondolni, aki egyébként az év többi szakaszában eszünkbe sem jut. Szóval remek alkalom végiggondolni, nem mi lehetnénk-e az egyik hozzátartozó, ha nem esetleg az egyetlen. Persze, aki képeslapot szorongat a sorban, az jó eséllyel már túl van ezen.
Ez leginkább a nyugdíjas deprimált korosztályra jellemző,meg azokra, akik az eleve szerény szellemi képességeikből még sokat veszítettek is. A korosztályom sok tagja, vagyis a köreim appokat használnak, és be nem teszik a lábukat a postára. Múlt héten sajnos kellett, elkeserítő volt a kép a fél órás várakozás alatt. És mindnek van szavazójoga, és el is mennek. Véglények.