Az utóbbi időben kormánypárti megmondóemberektől elhangzott, hogy a fesztiválokon „mocskos Fidesz” rigmusokat kiabáló fiatalok biztosan fel sem tudnák sorolni, mi bajuk is van a rendszerrel. Biztosan van ilyen, ahogyan Bayer Zsolt tüntetésén is volt, aki úgy tüntetett Kollár Kinga ellen, hogy azt sem tudta, ki az. Bár én tüntetéseken nem tartom ezt a rigmust a legokosabb skandálásnak, sokkal jobban örültem annak például, amikor – és ebben volt némi szerepem – a tömeg azt kiabálta, hogy a gyülekezés alapjog. Viszont egy fesztiválszínpad előtt, mondjuk Sisi remek kolorádós bulija vagy egy ütős A38-as Kozmosz-koncert közben mégis fun volt ezt kiabálni.
De akkor nézzük, mégis mi baja lehet egy fiatalnak ma a rendszerrel! A magam nevében tudok csak beszélni persze.
Az oktatás állapota: még a jobb iskolákban is gond a tanárhiány, a tankönyvek ingyenesek ugyan, de a választékot beszűkítették, a változásokról nincs egyeztetés, a tananyag és az egész felfogás nem naprakész, a nemzetközi felmérések szerint rosszul teljesítünk, pedig ha 2010 környékén elindítottak volna egy érdemi reformot, már látnánk az eredményét.
Egészségügy: az oktatáshoz hasonlóan lutri, hogy egy remek állapotban lévő kórterembe kerülsz vagy egy olyanba, ahol omladozik a vakolat, noha ugyanazt a tb-t fizeted.
Az infláció az egekben.
A nemzetközi megítélésünk a béka segge alatt, Nyugaton tényként kezelik, hogy az országunk vezetése orosz érdekeket szolgál, de minimum mi vagyunk a leginkább oroszpárti EU-tagállam, a Hungary címke alatt megjelenő cikkek alatt a kommentek jelentős része arról szól, hogy mikor vágnak már ki minket az EU-ból. A kormány ahelyett, hogy tényleg indokolt esetekben erélyes érdekérvényesítést folytatna, sokszor teljesen indokolatlanul (valami random orosz oligarchát vegyünk le a szankciós listáról, mert ez kétségbevonhatatlanul a magyar érdek…) széttrollkodja az uniós döntéshozatali folyamatokat, mire már akkor is ferde szemmel néz rá mindenki, ha indokoltan tiltakozna valamiért.
A közélet színvonala a béka segge alatt, ami természetesen nem egy egyszemélyes bűn, de a kormány mindent megtesz azért, hogy lerohassza. Valós kérdéseket (migráció, transzneműek, háború stb.) addig hiszterizál, míg teljesen elleheteleníti az értelmes párbeszédet és csak az őrjöngés marad.
A demokratikus intézmények kiüresítése: népszavazást kezdeményezni majdnem lehetetlen, az állami médiából leplezetlen pártpropaganda ömlik, amivel rendszerszinten a médiahatóság nem kezd semmit (kiosztanak egy eseti büntetést, mert Fidesz kampányhirdetést adtak le egy az egyben a híradóban, de nem teszik fel a kérdést, hogy hogyan jutottunk el idáig), a köztársasági elnök intézménye egy rossz vicc.
A nemzetközileg az egyik legmagasabban jegyzett egyetemünk elüldözése Budapestről, a felsőoktatás kiszervezése a haveroknak, és időnként politikai alapú vegzálása.
Folyamatos gyűlöletkeltés és uszítás, emberek megbélyegzése és vegzálása élhető környezet megteremtése helyett.
A környezetvédelem ignorálása lényegében minden szemponttal szemben (haveri „vállalkozók” építkezései, akkugyáras projektek stb.).
A jogállamiság leépítése, értsd: kiszámítható és mindenkire azonos módon vonatkozó törvénykezés helyett személyre szabott jogszabályok (pl. Lex Dézsi, Lex Rácz Zsófia) és másoknak szigorú törvények alóli kivételezések (nemzetstratégiai jelentőségű ügyletek – például a versenyhivatal vizsgálata alól Orbán Viktor aláírásával (!) kivont KESMA-fúzió és nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások).
A gazdaság folyamatos rángatása, a verseny ellehetetlenítése bizonyos szektorokban (dohányboltok, e-naplók, a már említett tankönyvek, meddőségi kezelések, lakossági energiaszolgáltatás, lassan a távközlés is).
Így első blikkre ennyi. Szerintem ezek bőven indokolnak valamilyen rendszerellenes skandálást, a megfogalmazás, a stílus ízlés dolga.
(Kiemelt kép: Köles Mihály, Unsplash)