Struccpolitika azt hinni, hogy az átláthatóság okoz bérfeszültségeket
Minden, a bértranszparencia elvét ellenző cégvezetőnek egyetlen kérdést kell feltennie magának: van-e akár csak egy olyan kolléga is a cégnél, akinek a bére igazságtalanul különbözik másokétól.
Képzeljük el, hogy a nők szavazati jogának bevezetése előtt a kormányok azzal próbálták volna elrejteni ezt az ordító egyenlőtlenséget, hogy csak a férfiak tudhatnak, hallhatnak a választásról és a kampánygyűlések környékéről szigorúan ellenőrizve kitiltják a nőket! Vagy ha egy szülő úgy próbálja leplezni, hogy az egyik gyerekének jóval több csokoládét ad, mint a másiknak, hogy beküldi egy elszeparált szobába nasizni, és kínosan ügyel arra, hogy a csokipapirokat egy elkülönített, eldugott kukába dobják ki!
Pont ilyen abszurd az a struccpolitika, amikor valaki szerint a bérek eltitkolása – a kollégák elől és az álláshirdetésekben – a megoldás a bérfeszültségek elkerülésére, és ha egy munkahelyen a dolgozók megbeszélik, ki mennyit keres, az kezelhetetlen konfliktusokat okozna.
Ha az élet bármely területén igazságtalan hátrányt okozunk valakinek, egy hosszabb távon fenntarthatatlan taktika abban bízni, hogy majd az információk eltitkolása kezeli a helyzetet. Ha egy munkahelyen indokolatlanok a bérkülönbségek, mert azonos vagy nagyon hasonló munkát végző emberek fizetése markánsan különbözik, akkor bizony az ezt az információt ismerő vezetők joggal számítanak arra, hogy az alulfizetett kollégák dühösek lesznek, ha erre ráeszmélnek.
Ám nonszensz, ha erre azt a megoldást találják ki, hogy akkor lőjük le a rossz hír hozóját! Szankciókkal, horribile dictu kirúgással fenyegetni valakit azért, mert egy kollégájával megosztott egy számot őrület. Már csak azért is, mert nincs az az autoriter vasszigor, amely tökéletes sötétségben tudja tartani a dolgozókat: iparági felmérések, bérsávos álláshirdetések vagy végső soron a KSH nettó mediánbér-adata mindenképpen ad egy fogódzót.
A Substackemet ingyen, paywall nélkül olvashatod. Ugyanakkor, ha tetszik, amit olvasol, ide kattintva támogathatod a munkámat egy egyszeri összeggel.
Gyakori elképzelés, hogy a rosszabbul kereső kollégák a nagy szembesülés után majd a jobban kereső munkatársaikra fognak haragudni. Elképzelhető, hogy egy kevés tapasztalattal rendelkező, mondjuk pályakezdő dolgozónál ez így lenne, de úgy gondolom, minimális szakmai tapasztalattal a többség belátná, hogy a bérezés nem egy zéró összegű játszma, ha valaki kevesebbet keres, más nem kap automatikusan többet. Ezért abban az esetben, ha indokolatlan, igazságtalan bérkülönbségek vannak egy munkahelyen, az egyetlen megoldás azok kiegyenlítése.
Az egyetlen elfogadható bértranszparencia-korlátozás pedig az, ha a cégvezetés pár hónapnyi időt kér a a helyzet felismerése és a különbségek megnyugtató megszüntetése között.
Teljesen más a helyzet, amikor a bérkülönbségek indokoltak. Ha az alapbéren felül bizonyos világosan kijelölt teljesítménymutatók elérésével kap valaki jutalékot, bónuszt és hasonlókat, a feltételek pedig mindenki számára azonosak, akkor a helyzet tiszta. Azzal is lehet érvelni, hogy az eltérő munkaköröket a munkaerőpiac másként árazza be, így bizonyos munkát végzőknek többet kell fizetni, hogy ne menjenek el máshova.
Ha ez valós adatokon alapszik, akkor ezzel szintén ki lehet jönni a fényre. Nyilván kellemetlen azzal is szembesülni, ha az ember tiszta és átlátható szempontok miatt keres kevesebbet, de ezért aligha jogos számonkérni bármely cég vezetését. Egy-egy ilyen keserű ébredés után legfeljebb az ember kidühöngi magát, majd eltönti, hogy munkahelyet vagy munkakört vált, mert bár a keretek korrektek, ő nem ebben tud jól érvényesülni.
Minden, a bértranszparencia elvét ellenző cégvezetőnek egyetlen kérdést kell tehát feltennie magának: van-e akár csak egy olyan kolléga is a cégnél, akinek a bére igazságtalanul különbözik másokétól.
Ha van, ezt azonnal rendezni kell. Ha nincs, akkor nincs gond sem. Hiszen ebben az esetben a cégvezetésnek nem kell semmi újat feltalálnia, elég a meglévő bérezési mechanizmust érthetően elmagyarázni a dolgozóknak, egyébként pedig gond nélkül nyíltak lehetnek a fizetések az álláshirdetésekben és a kollégák előtt.
Summa summarum, bértranszparenciát minden munkahelyen!
A jó hír pedig az, hogy a helyzetet rövidesen meg is oldhatja egy Magyarországon is hamarosan életbe lévő EU-s irányelv. Ennek értelmében még a 100 fő alatti vállalatok sem tilthatják már meg, hogy beszéljünk a keresetünkről, ezzel pedig az átláthatóság fölényes győzelmet arathat!
Végül egy kiváló videó a témában egy remek műsorból:
A kiemelt kép illusztráció, forrás: Redd Francisco, Unsplash. Ez az írás ide kattintva angolul is elérhető. Az EU-s irányelvről is szóló bekezdést az élesítés után pontosítottam.