Varga Judit igazsága
Az ügy magánéleti és politikai szálát nem könnyű egymástól elválasztani, pedig fontos lenne.
Nem gondolom, hogy Varga Judit kitalálta volna, amiket mondott. Azok a mintázatok, amiket elmondott, a nárcisztikus érzelmi bántalmazás jól ismert motívumai. Így az „interjúban” elhangzottakat jó érzésű emberként komolyan kell venni és empátiával kell tekinteni azokra. Bár hiszek abban, hogy viccelni mindennel lehet és kedvelője, illetve résztvevője is vagyok a mémkultúrának, azt sugallni, hogy amit előadott, valamifajta üres picsogás lenne, nagyon durva aránytévesztés. Ez nagyjából az „engem is vertek, mégis ember lett belőlem” világa, az ellenzéki értelmiségtől ennél többet várna az ember. Azt pedig, hogy ha valakit módszeresen és hosszú időn keresztül megaláz a párja, akkor ő arra könnyen lehet, hogy nem tud mindig kimérten és asszertívan reagálni és mondjuk lekever neki egyet, úgy összemosni és relativizálni, hogy akkor mindketten bántották egymást, az az ok és az okozat közötti erkölcsi különbségek nagyon durva fel nem ismerése.
Közügy-e mindez? Igen, mert a szereplők azzá tették. Van-e ennek érdemi politikai relevanciája? Van, mert bántalmazókra nem érdemes komoly vezetői pozíciókat bízni, még ha nem is szerencsés a távolról történő konyhapiszichológia. Mindenesetre egy ilyen lelkületű ember aligha alkalmas egy ország vezetésére. Ettől persze egy mozgalmat szervezhet, ha a közvetlen kollégáival nem így bánik, és jelöltnek találnak egy mentálisan egészségesebb embert, de azért így is nagyon megkérdőjelezhető az aktivitásának a morális hitelessége.
Mi az, amit ez nem érint? Nem érinti a Varga Judit miniszteri működésével kapcsolatos tartalmi kritikákat — értelemszerűen —, ahogyan nem érinti a hangfelvétel állításait sem. Azok még nem feltétlenül bizonyítanak bármit, mindenesetre hangsúlyosabbak, hogy ő mondta és sok jel utal arra, hogy az iratokból történő rogáni kihúzás nem légből kapott. Még Völner Pál ügyvédje, aki a Hír TV-ben arról beszélt, hogy érdemben nem lehet belenyúlni az iratokba, is azt mondta, hogy a lehallgatott telefonbeszélgetéseket összefoglaló jelentésekbe van a lehallgatást egyedül halló embereknek mozgástere, hogy mit tesznek bele. Tehát itt például van lehetőség belenyúlni. Furcsa és kellemetlen, hogy az ügyészségnek itt magát kell kivizsgálnia, talán érdemes lenne/lett volna annak idején erre valami jobbat kitalálni. Ezért kár, hogy Hajdu Péter minimális újságírói munkát sem végzett a műsorban, Varga Judit ugyanis azt állította csak, hogy azt mondta, amit Magyar Péter hallani szeretett volna, azt egyértelműen nem, hogy az állításai nem voltak igazak.
Mindenesetre ahogyan nem szabad ellenzéki politikai elfogultságból relativizálni a Varga Juditot ért erőszakot, úgy nincs rendben az sem, ha a kormány csak erről a feléről szeretne beszélni. A sajtó és bizonyos ellenzéki politikusok igyekeznek foglalkozni az ügy bírósági részével is, ez napirenden tarthatja azt minden kormányzati igyekezet ellenében. A kérdéssel ugyanis nyilván nem Magyar Péter monopóliuma foglalkozni. Az ügy magánéleti és politikai szálát nem könnyű egymástól elválasztani, pedig fontos lenne, hogy a magánéleti ne takarja el a közéletit, ahogyan az is fontos, hogy a politikai véleményünk ne takarja el a bántalmazottak iránti empátiát.
A Substackemet ingyen, paywall nélkül olvashatod, de ha esetleg tetszik, meghívhatsz pár jó búzasörre.
Érdekesen vagy szelektív, mert figyelmen kívül hagysz pár apró tényt, többek közt VJ családi idill posztjait, évente legalább egyet a válasig, azt, hogy ő védett(!) személy volt, nevezetesen igazságügyminiszter, akinek ezer eszköze volt megtorolni/kizárni/megelőzni ilyen atrocitásokat. Hja, 3 gyerekük van, mindhárom az apjára hasonlít. Ők csak úgy teremtek? Összefoglalom: ezt most beszoptad.