Nem ábrahám róbert, hanem rostás róbert... Nem akarom származása alapján kategorizálni az embereket, de gyermekkorban mikor minket megkergettek a roma származású gyerekek, tudtuk ,hogy előbb-utóbb ebből bunyó lesz. Ha meg bekövetkezett mindenki azzal törődött, hogy többet adjon mint amennyit kap. Nem vagyok az erőszak híve, de sose futok el előle. Sajnos azt meg kell érteni, hogy vannak olyan primitív felfogású emberek akik csak az erőszakból értenek. Rostás ilyen. Mindenesetre sajnálatos dolog, hogy szerintem a fidesz az ilyen erőszakra készül a 2026os választásokon.
Nem vagyok biztos benne, hogy egy rawlsi eredeti pozícióban a teljes erőszakellenesség pártján lennék. Mindig is ez volt Rawls elméletének a gyenge pontja - feltételezi a kockázatminimalizálást!
32 évesen direkt azért kezdtem el boxolni, hogy időnként jól orrba vágjanak. Hogy bebizonyítsam magamnak, hogy ez nem is olyan nagy dolog, hogy nem vagyok gyáva, hogy bírom, és utána már soha senki ne tudjon ezzel való fenyegetéssel megfélemlíteni. Pár év alatt ez megvolt, akkor abbahagytam. Lehet, hogy ha 19 évesen lezavarunk pár ilyen ábrahámi verekedést, erre nincsen szükség és nem bizonytalankodok utána 13 évig, hogy megfélemlíthető vagyok-e vagy sem?
Szóval én simán lennék a pofon fogadó oldalán. Segít bebizonyítani, hogy ez nem nagy dolog és így nem szabad hagyni, hogy fenyegetéssel megfélemlítsenek.
Pont ez a gond, hogy mi garantálja, hogy megáll a pofonnál és nem jut el mondjuk a késelésig? Ha attól kell félni, hogy lekéselnek az utcán, ha valakinek nem tetszik, amit írsz, akkor nem hogy szólásszabadság nincs, de gyakorlatilag semmit nem lehet leírni, ami nem csak dicsér mindenkit. Ez nem a normalitás, nem véletlenül vannak jogi keretei az együttélésnek, nem véletelenül a jogi útra terelés a civilizált formája mondjuk egy becsületsértés kezelésének (vagy csupán az illető kizárása valamilyen közösségből), nem pedig, hogy akkor pofozd fel. Azt meg illúziónak érzem, hogy te bírod, lehet, hogy a pofont bírod, de ha hasbaszúrnak, azt már senki sem bírja.
Mert ez nem így működik. Létezik a férfiak között egy fajta ritualizált, párbajszerű, kocsmaias meccs, ami jellemzően nem akar komoly kárt okozni, hanem egy rangsorvitát minimális károkozással rendezni. Ez az a verzió, ami lökdösődéssel és szorgos "mi van? mi van?" kérdezgetéssel kezdődik. Ennek megvannak a játékszabályai, amit a legtöbben ismernek, elfogadnak, nem szokott baj lenni belőle, és nem tekintik igazi erőszaknak. A játékszabály lényege, hogy aki ebben nem akar részt venni, az verbálisan sem legyen bunkó, hanem tanúsítson minimális tiszteletet, ami nem egyenlő a véleményalkotás nemszabadságával, csupán egy bizonyos határon nem túlmenő sértegetéssel egyenlő. A probléma ott van, hogy a puzsérias értelmiségi körökben ezt a játékszabályt nem ismerik, míg egy prolisabb kocsmában mindenki pontosan tudja, hogy van az a sértés, ami kihívásnak számít.
Nálunk a suliban olyan 14 éves kor körül terjedt el, hogy már nem kéne folyton püfölni egymást, mert már nagy marhák vagyunk, lehet ebből súlyos sérülés is. És azonnal mindenki levágta, hogy ennek az az ára, hogy verbálisan több tisztelettel kell beszélnünk egymással. Hogy ne legyen kihívás-helyzet.
És ez szerintem jó dolog volt, mert a másik opció az, amit látunk, hogy enélkül a verbális sértegetésnek semmi sem szab határt. És az "értelmiség" elintézi a b*zizást meg cigányozást azzal, hogy "paródia". Prolibb körökben a b*zizás a legsúlyosabb sértések, azaz kihívások egyike, aki ezt rajta hagyja magán száradni, annak minden renoméja, becsülete elveszik. A cigányozásról, putrizásról meg hadd ne kelljen megmagyarázni, hogy miért elfogadhatatlan. Meg kell valahol húzni ezeknek a határát.
Sajnos verbálisan az "értelmiség" tud a legpimaszabb lenni, mert nem számít rá, hogy vannak ilyen következmények. Ld. Tóta W. Én meg a paraszt apósom meg kínos tisztelettel kerülgetjük egymást, mint a diplomaták.
Az alapvető tisztelettel egyetértek, de hogy valaki azért gyakorolja, mert fél a fizikai agressziótól, azzal bajom van. Nem elég a bunkókat kirekeszteni a saját köreinkből? Mondjuk nem hozzájuk szólni a kocsmában, ignorálni a komment szekcióban és ehhez hasonlók? Ha valaki csak a veréstől való félelem miatt udvarias, az nekem kicsit olyan, mint aki csak azért nem gyilkol, mert nem akar pokolra jutni.
Nem ábrahám róbert, hanem rostás róbert... Nem akarom származása alapján kategorizálni az embereket, de gyermekkorban mikor minket megkergettek a roma származású gyerekek, tudtuk ,hogy előbb-utóbb ebből bunyó lesz. Ha meg bekövetkezett mindenki azzal törődött, hogy többet adjon mint amennyit kap. Nem vagyok az erőszak híve, de sose futok el előle. Sajnos azt meg kell érteni, hogy vannak olyan primitív felfogású emberek akik csak az erőszakból értenek. Rostás ilyen. Mindenesetre sajnálatos dolog, hogy szerintem a fidesz az ilyen erőszakra készül a 2026os választásokon.
Nem vagyok biztos benne, hogy egy rawlsi eredeti pozícióban a teljes erőszakellenesség pártján lennék. Mindig is ez volt Rawls elméletének a gyenge pontja - feltételezi a kockázatminimalizálást!
32 évesen direkt azért kezdtem el boxolni, hogy időnként jól orrba vágjanak. Hogy bebizonyítsam magamnak, hogy ez nem is olyan nagy dolog, hogy nem vagyok gyáva, hogy bírom, és utána már soha senki ne tudjon ezzel való fenyegetéssel megfélemlíteni. Pár év alatt ez megvolt, akkor abbahagytam. Lehet, hogy ha 19 évesen lezavarunk pár ilyen ábrahámi verekedést, erre nincsen szükség és nem bizonytalankodok utána 13 évig, hogy megfélemlíthető vagyok-e vagy sem?
Szóval én simán lennék a pofon fogadó oldalán. Segít bebizonyítani, hogy ez nem nagy dolog és így nem szabad hagyni, hogy fenyegetéssel megfélemlítsenek.
Aztán persze visszaadnám.
Pont ez a gond, hogy mi garantálja, hogy megáll a pofonnál és nem jut el mondjuk a késelésig? Ha attól kell félni, hogy lekéselnek az utcán, ha valakinek nem tetszik, amit írsz, akkor nem hogy szólásszabadság nincs, de gyakorlatilag semmit nem lehet leírni, ami nem csak dicsér mindenkit. Ez nem a normalitás, nem véletlenül vannak jogi keretei az együttélésnek, nem véletelenül a jogi útra terelés a civilizált formája mondjuk egy becsületsértés kezelésének (vagy csupán az illető kizárása valamilyen közösségből), nem pedig, hogy akkor pofozd fel. Azt meg illúziónak érzem, hogy te bírod, lehet, hogy a pofont bírod, de ha hasbaszúrnak, azt már senki sem bírja.
Mert ez nem így működik. Létezik a férfiak között egy fajta ritualizált, párbajszerű, kocsmaias meccs, ami jellemzően nem akar komoly kárt okozni, hanem egy rangsorvitát minimális károkozással rendezni. Ez az a verzió, ami lökdösődéssel és szorgos "mi van? mi van?" kérdezgetéssel kezdődik. Ennek megvannak a játékszabályai, amit a legtöbben ismernek, elfogadnak, nem szokott baj lenni belőle, és nem tekintik igazi erőszaknak. A játékszabály lényege, hogy aki ebben nem akar részt venni, az verbálisan sem legyen bunkó, hanem tanúsítson minimális tiszteletet, ami nem egyenlő a véleményalkotás nemszabadságával, csupán egy bizonyos határon nem túlmenő sértegetéssel egyenlő. A probléma ott van, hogy a puzsérias értelmiségi körökben ezt a játékszabályt nem ismerik, míg egy prolisabb kocsmában mindenki pontosan tudja, hogy van az a sértés, ami kihívásnak számít.
Nálunk a suliban olyan 14 éves kor körül terjedt el, hogy már nem kéne folyton püfölni egymást, mert már nagy marhák vagyunk, lehet ebből súlyos sérülés is. És azonnal mindenki levágta, hogy ennek az az ára, hogy verbálisan több tisztelettel kell beszélnünk egymással. Hogy ne legyen kihívás-helyzet.
És ez szerintem jó dolog volt, mert a másik opció az, amit látunk, hogy enélkül a verbális sértegetésnek semmi sem szab határt. És az "értelmiség" elintézi a b*zizást meg cigányozást azzal, hogy "paródia". Prolibb körökben a b*zizás a legsúlyosabb sértések, azaz kihívások egyike, aki ezt rajta hagyja magán száradni, annak minden renoméja, becsülete elveszik. A cigányozásról, putrizásról meg hadd ne kelljen megmagyarázni, hogy miért elfogadhatatlan. Meg kell valahol húzni ezeknek a határát.
Sajnos verbálisan az "értelmiség" tud a legpimaszabb lenni, mert nem számít rá, hogy vannak ilyen következmények. Ld. Tóta W. Én meg a paraszt apósom meg kínos tisztelettel kerülgetjük egymást, mint a diplomaták.
Az alapvető tisztelettel egyetértek, de hogy valaki azért gyakorolja, mert fél a fizikai agressziótól, azzal bajom van. Nem elég a bunkókat kirekeszteni a saját köreinkből? Mondjuk nem hozzájuk szólni a kocsmában, ignorálni a komment szekcióban és ehhez hasonlók? Ha valaki csak a veréstől való félelem miatt udvarias, az nekem kicsit olyan, mint aki csak azért nem gyilkol, mert nem akar pokolra jutni.
>mint aki csak azért nem gyilkol, mert nem akar pokolra jutni.
És valószínűleg a történelem során ez többnyire így volt. Túl optimista vagy az emberekkel kapcsolatban.